Postás Józsi - A füredi Anna-bálon

A füredi Anna-bálon szól a zeneszó,
Volt is nagy dínom-dánom szép muzsikaszó,
Ketten ültünk egy asztalnál, ő és énmagam,
Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam.
Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány,
Megkérdezte: Mi a nótád édes kicsi lány?
De a kislány azt felelte halkan csendesen,
Nékem nincsenek nótáim nem is szeretem.

Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,
Ha nem hiszel a nótában, szívedbe tekints,
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,
És amikor senki sem lát, meg is siratod.

Egyszer aztán hallottam egy igen nagy csodát,
Gazdag úrfi vette el az édes kicsi lányt,
Hatfogatós hintó várta a templom előtt,
Nem láttam még a faluban ilyen esküvőt.
Kilenctermes palotába vitték a kislányt,
Körülötte a sok szolga lábujjhegyen járt,
De a kislány mégse boldog, könnyes két szeme,
Mert hajnaltájban felhangzik a jól ismert zene.

Akinek nótája nincsen...

Elmegyek én messze-messze elfeledni őt,
Utoljára megállok egy fogadó előtt,
Benézek a fogadóba, s mit látok, mit ám,
A zongoránál ül a kislány, s zongorázik már.

Akinek nótája nincsen...