Zserbó - Legyen a Horváth kertben

Vers:
Van egy édes kis zug Budán,
Oda szerelmes jár csupán.
A nagy fák alatt kis padok
S úgy ragyognak a csillagok.

A kis nyári szerelmeket,
Elfeledni sosem lehet.
Volt egy kislány, faluról jött fel ide,
És százan suttogják ezt a fülibe:

Refrén:
Legyen a Horváth kertben Budán,
Szombaton este fél nyolc után.
Kiszól a Színkörből a zene,
Ragyog az édes két szép szeme.

Legyen a Horváth kertben Budán,
Szombaton este fél nyolc után,
Mikor az első csillag kigyúl,
Kicsike babám hozzám simul.

Vers:
Beszegődtem ma két hete,
Pesztrának szép az élete.
Tologat egy gyerekkocsit,
S jobbra-balra kacsint kicsit.

Van egy édes csinos babám,
Csillag van a piros nyakán,
Ha látom őt, már rögtön dalol a szív,
Szombatra kap kimenőt, és ide hív:

Refrén:
Legyen a Horváth kertben Budán,
Szombaton este fél nyolc után.
Kiszól a Színkörből a zene,
Ragyog az édes két szép szeme.

Legyen a Horváth kertben Budán,
Szombaton este fél nyolc után,
Mikor az első csillag kigyúl,
Kicsike babám hozzám simul.

Vers:
Ott, ahol most a hinta száll,
Dérynének a szobra áll.
Volt egy nagy-nagy öreg faház,
S körülötte kiskocsma száz.

Fejbe szállt a könnyű ital,
S innen indult a nyári dal,
Mit Pestre vitt hajnalban az Alagút,
Másnapra mindenki így kért randevút:

Refrén:
Legyen a Horváth kertben Budán,
Szombaton este fél nyolc után.
Kiszól a Színkörből a zene,
Ragyog az édes két szép szeme.

Legyen a Horváth kertben Budán,
Szombaton este fél nyolc után,
Mikor az első csillag kigyúl,
Kicsike babám hozzám simul.