1. Ákos - Ilyenek voltunk 0:00 [2003]
2. A Pál utcai fiúk (musical) - Mi vagyunk a Grund
3. Magna Cum Laude - Vidéki sanzon[2010]
Depresszió - Közeli helyeken
Előadó: | Depresszió |
---|---|
Album: | De 3.14 Live |
Megjelenés: | 2008 |
Hossz: | 0:00 |
Szövegírók: |
Dévényi Ádám |
---|---|
Németh Alajos |
|
Kiadó: | Edge Records |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 2, összesen 36220 alkalommal
Dalszöveg
Közeli helyeken,
dombokon hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken,
dombokon hegyeken,
most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
kifogy az út a lábam alól,
akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kisér senki utamon,
arcom mossa eső és szárítja a szél,
az ember mindig jobbat remél,
porból lettem, s porrá leszek,
félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken,
dombokon hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken,
dombokon hegyeken,
most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
kifogy az út a lábam alól,
akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kisér senki utamon,
arcom mossa eső és szárítja a szél,
az ember mindig jobbat remél,
porból lettem, s porrá leszek,
félek, hogy a ködbe veszek.
Itt ül az idő a nyakamon,
kifogy az út a lábam alól,
akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kisér senki utamon,
arcom mossa eső és szárítja a szél,
az ember mindig jobbat remél,
porból lettem, s porrá leszek,
félek, hogy a ködbe veszek.
dombokon hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken,
dombokon hegyeken,
most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
kifogy az út a lábam alól,
akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kisér senki utamon,
arcom mossa eső és szárítja a szél,
az ember mindig jobbat remél,
porból lettem, s porrá leszek,
félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken,
dombokon hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken,
dombokon hegyeken,
most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
kifogy az út a lábam alól,
akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kisér senki utamon,
arcom mossa eső és szárítja a szél,
az ember mindig jobbat remél,
porból lettem, s porrá leszek,
félek, hogy a ködbe veszek.
Itt ül az idő a nyakamon,
kifogy az út a lábam alól,
akkor is megyek, ha nem akarok,
ha nem kisér senki utamon,
arcom mossa eső és szárítja a szél,
az ember mindig jobbat remél,
porból lettem, s porrá leszek,
félek, hogy a ködbe veszek.
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!