Géniusz - Hangyaboy

na nézd csak, senki nem lát, meg is szökhetünk
kert felé hátsó ajtón csendben eltűnünk
és mire/kor reggel újra rendes lesz a kép
bejárjuk várost ketten úgy, mint rég
bejárjuk a várost ketten.

felülünk a Gellérthegyre onnan nézzük majd
ahogy a kis fényes csíkok suhannak és zajt
nem hallunk, minden olyan messze lesz és le-
nézünk a hangyabolyra majd fentről
nézünk a hangyabolyra
egy nagy felhőről, vagy kettőről.

a város onnan fentről most is szép
ha kicsavarnám lámpát, elhinném
hogy senki nincs itt, senki más
csak te és én hegytetőn
elszöktünk kert felől.

na gyere és hagyjunk rájuk mindent elég volt
nem hiányzunk senkinek majd, hidd el ne aggódj
régóta nem kell ettől félnünk menjünk már
reggelre végigjárunk száz utcát

és hogyha elfáradtunk úgyis az jön majd
fekszünk az ázott fűben hogyha már nem hajt
az a vágy, az a vágy az az éhes vágy,
hogy nézzünk hangyabolyra majd fentről
nézzünk a hangyabolyra
egy nagy felhőről, vagy kettőről..

a város onnan fentről most is szép
ha kicsavarnám lámpát, elhinném
hogy senki nincs itt, senki más
csak te és én hegytetőn
elszöktünk kert felől
és nézünk így le fentről
hangyabolyra hegyről