Fluor Filigran - Október

Fluor Filigran:
Elszállt az örömöm, a bánatom a századom, hé, ébredj fel
A tükörben a fájdalom csak egyre nő, az álmokkal, az évekkel
Megyünk előre, kirajzolódom benned, én a szemedben még látom
azt az ártatlan embert, apró csodákat, mit rejtesz, tanításokat, mit nem írnak le kezek, miktől később a legszebb lesz, mik ma nekünk túl nehezek, ha csak a negyedén úr leszek,
magammal viszlek, részeg október, figyelj, mert engem többet nem szánsz viccnek,
Megint mit tettünk, most nézd meg, milyen idegen lett minden
Egymás mellett beszélünk el, és még furcsa, hogy nem értem
És még furcsa, hogy nem érted Te, hogy eddig sem értette
Meg senki, miért kell mindig több és miért nem elég ennyi

(Refrén) Nap:
Rég elhittem, csak az hős, ki a vesztét hívja
Kit csak úgy győzhet le bárki, hogyha ő akarja
Már látom, nem szégyen, ha elbuksz testvér
Hisz talpra állsz, bármennyi sérelem ér

Nap:
Ezt már nem is te emészted, hanem ez emészt téged...
Fluor Filigran:
Azt hisszük, velünk nem történhet meg, ránk annyi minden vár még
Bármikor elérhet a vég, vaksötétségben nincsen árnyék
Utánad kiálltok, kérlek várj még, hallasz? miért is hallanál
Hisz más utakon ballagsz, poros lábnyomod is messze jár
A csillagokkal táncolnál, újjászületnél, álmod száll
a holdnak sötét oldalára, az éjjel halk zajára
monoton és rideg, de ma ez ringat, így megtalálja
mi az ember vágya, ki az, ki a sarat állja
Félek, mint rabtól a zárka, mi van ha böjtöl a bőség
Elveszik a részlet ott, hol egyhangú az egység
Héé, a hazugság nem mentség, tessék, vedd el, itt a lelkem
Mindegy, mit csinálok, reggelre úgyis elfelejtem

Refrén