Gyöngyvér - Tükröm, tükröm

Mindenki színlel, és álarcot húz,
Az utcán a szürkeség az úr,
Bűbáj ül rajtunk, mely lassan megöl,
És csupasz testünk a porba hull.

De egykor mind együtt voltunk,
Emberként tiszteltük egymást,
A szabadságért régen összefogtunk,
De ma már gyűlöljük egymást.

Most nézz tükörbe - lásd hát ki vagy!
Nézz tükörbe, és mondd el mi vagy...
Nézz tükörbe - lásd hát ki vagy!
Nézz tükörbe, és mondd el mi vagy...

Mindenki meghal, és nem küzd tovább,
De szellemük csendben itt bolyong,
A közöny miatt lett koldus a világ,
S mikor késő, sírásunk akkor hangos.

De egykor mind együtt voltunk,
Emberként tiszteltük egymást,
A szabadságért régen összefogtunk,
De ma már gyűlöljük egymást.

Most nézz tükörbe - lásd hát ki vagy!
Nézz tükörbe, és mondd el mi vagy...
Nézz tükörbe - lásd hát ki vagy!
Nézz tükörbe, és mondd el mi vagy...

Valaha még a pokol ellen fegyvert ragadtunk
Igazságot, s békességet, mind ezt akartunk.

Vérért adta az ifjú nemzet, s az ördög beléfúlt,
De apadt, a tenger kiszáradt, s a gonosz...
Hölgyeim és uraim... Előbújt...

Most nézz tükörbe - lásd hát ki vagy!
Nézz tükörbe, és mondd el mi vagy...
Nézz tükörbe - lásd hát ki vagy!
Nézz tükörbe, és mondd el mi vagy...