Esőváró - Kalap és pipa

Kalap és egy pipa, és egy rakás emlék,
Pihenőágyunk a végtelen ég
Lekiabálhatsz a nagymamádnak:
-Ide jutottunk rég!

Nyakamon a sálad, ha szelek járnak át
Felhőpalotánk ablakán
Megigazítom a szívem fölött...
-És mosolyra áll a szád!

Fonott kosárban, remegve már
Cseresznye ízű csókok várnak
Fecske-szárnyakon röppen a dal
Nekivág hét határnak

Kalap és egy pipa és egy bölcs gondolat:
Nem lehetsz más, mint önmagad,
bár újságpapírba csomagolnak…
- Hitem megmarad!

És ölembe mászik szereteted
Fülembe hull víg éneked,
Hajam kócolja tavaszi szél
- Virgonc, mint egy gyerek

Most itt ülünk, szédülünk talán kicsit,
nézzük a földön hangyák ezreit,
Apró rovarok milliószámra rohannak ;
hány szentjánosbogár lámpása ég?
Hány meztelencsiga keresi házát?
Megszámolhatod, tessék!
- Látom már mennyire nagyok vagyunk,
Azokhoz képest, akik ott voltunk!
Látom már mennyire más a világ!
Hát üldögéljünk még tovább!

Kalap és egy pipa, és egy különös hang
Felrázza az eget, mint egy harang
Távolból száll felénk a szó
-Mégis jól hallható!

Induljunk, mert valaki vár
Odaát,a föld túloldalán
Kővárából felénk kiált
- Szólít a napkirály

Főúri pompa, és micsoda kegy,
az illetlenség is megengedett
Hangosan kacaghatsz, hahotázhatsz
Tetszeni fogunk majd a napkirálynak