Propeller band - Partitájm

Úgy volt, hogy megyünk a partiba
És maradtunk annyiba’
Hogy nem leszünk ott egészen
S lépünk le gyorsan, s merészen
Integetünk majd a barátoknak
Csukjuk be az ajtót, ha olyan nagy
Már az öröm, s a boldogság,
Hogy a sok sznob picsa a harisnyát

Nyakába tekeri a facérnak
Pöcklöli az orrát, s puszit ad
Az meg csak áll, és állva vár,
Hogy lesz majd estébb partitájm


„Mondd kicsim, inni hoznál-e
Had lássam a tárcád, ki vagy te?”
’’Hát jól van hozom édesem,
Vagy gyere velem’’


Hogy ne tartson szóval bárki más,
Hisz körül vesz téged annyi társ,
Amennyi kell, és vissza se enged,
Hogyha egyszer engedek ennek
Kísértésnek, amire kérsz
Én el nem hagylak, ameddig élsz
Aztán még ment az ígérgetés
Mi meg csak néztük e két hülyét

Az ilyen parti mind olyan
Unalmas, üres, már ha van,
Mert bizony vannak olyan napok,
Amikor mindennel felhagyok
És azt hiszem, majd valami más
Lesz egyszer a végén, s valami tán
Ami szintén parti, de nem olyan,
Mint amiben eddig voltam

És persze vannak mások is,
Kiknek az arca változik
Amikor feldobod a témát,
Hogy mennyire unod a sémát,
Amely alapján szerveződik
A beszélgetés, sőt élvezik,
Hogy mindenki ilyen, vagyis:
Nem csak drága, de jó szar is