ShyGys - A lelkedbe zárj be!

A telefon néma,
Csak a lelkemben sír a múlt.
Titokban néha
Emléked lángra gyújt!

Hajnal van már,
Szívem távoli utakon jár,
Száz álmom fáj,
Millió titkunk rám talál!

Egyedül fázom, ha hideg az éj,
Ott kereslek mindig, hová repít a szél!
Nélküled nincsen se árnyék, se fény,
Hajónk elsüllyedt a remény tengerén.

A lelkedbe zárj be! Dobd el a kulcsot!
Legyen ez az éj újra őrült szenvedély!
Roppants össze, rejts el örökre!
Legyen az az éj újra csakis csak a miénk!

Szívemben érzem
Szíved kihűlt helyét.

Trónod most is üresen áll,
Hisz nincs, ki a helyedre lép!

Egyedül fázom, ha hideg az éj,
Ott kereslek mindig, hová repít a szél!
Nélküled nincsen se árnyék, se fény,
Hajónk elsüllyedt a remény tengerén.

A lelkedbe zárj be! Dobd el a kulcsot!
Legyen ez az éj újra őrült szenvedély!
Roppants össze, rejts el örökre!
Legyen az az éj újra csakis csak a miénk!

Ülök a szombámban, olyan egyedül vagyok,
Az ablakon beragyog a csillagod.
Keres a lelkem, kíván a szám,
Hiába hívlak, csak a magány nyit rám.
Könnyes szemmel a telefonod várom,
A fájdalom ajtaját magamra zárom.
Bújtass el, hisz egyedül fázom,
A lelkedben keress, ha néha hiányzom!

A lelkedbe zárj be! Dobd el a kulcsot!
Legyen ez az éj újra őrült szenvedély!
Roppants össze, rejts el örökre!
Legyen az az éj újra csakis csak a miénk!