Dolhai Attila - Ő

Ő a társ ki végig elkísér, ahogy a langyos esti szél,
elandalít álmot ígér, Őrangyalom
Ővele az élet szédülés és mégis megkönnyebbülés
a fagy utáni enyhülés első tavaszi hajnalon
Ő a könnyű illatú ébredés, mellette édes tévedés,
hogy ez a világ az éden és a mennyország
Ő a béke, és a meghitt csönd, férfi nem szerethet így nőt,
alattunk megnyílhat a Föld, mert Ő vigyáz

Ő úgy ért hozzám, mint senki más
érintése villámcsapás, mert csókjától újra születtem én
Ő úgy ért hozzám, mint senki más
s ha átjár az agresszivitás, szemében mindig óv a fény.
Ő a jobbik énem, életem, az ő szerelme végtelen,
s ha mégis felráz a magány. Elveszthetem.
Ő a társ ki végig elkísér, ahogy a langyos esti szél
elbűvölő a gyönyörű, számomra nem kell más csak ő

Ő úgy ért hozzám, mint senki más
érintése villámcsapás, mert csókjától újra születtem én
Ő úgy ért hozzám, mint senki más
s ha átjár az agresszivitás, szemében mindig óv a fény.
Ő a jobbik énem, életem, az ő szerelme végtelen,
s ha mégis rám tör a magány. Elveszthetem.
Ő a társ ki végig elkísér, ahogy a langyos esti szél
elbűvölő a gyönyörű, számomra nem kell más csak ő