Vizy Márton - Ars Poetica

Az idő lassan elszivárog.
Ne lógj a mese langy tején.
Hörpintsd a valódi világot
habos éggel a tetején.

Szép a forrás - merülj el abban!
A nyugalom és a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők kincseit ne szedd el.
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Te kerülj túl e mai kocsmán
az értelemig és tovább!
Szabad eszeddel ne add ocsmány
módon a szolga ostobát!

Te ne alkudj, te legyél boldog!
Mert majd akárki meggyaláz,
megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveid a láz.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Te sziszegve se szolgálj aljas,
nyomorító hatalmakat!

Ne fogd be pörös, ékes szádat!
A tudás előtt tégy panaszt!
Rád tekint, pártfogón, e század:
rád gondol boltban a paraszt;

téged sejdít a munkás teste
két merev mozduklat között;
rád vár a mozi előtt este
gyermek, ha rosszul öltözött.

Kiáltsd ki:"Még nem nagy az ember,
de képzeli, hát szertelen;
kisérje két szülője szemmel:
a munka és a szerelem!"

S ha táborokba gyűlt bitangok
versed híveit üldözik,
van anyaföld is, ahol tankok
erősítik föl rímeit!...