Pierrot - A vihar

Sírnak a felhők, zokog az ég,
valami gyilkos indulat őrült szelet kavar
Villan az átok, remeg a föld,
mennyei dobokon a tavaszt döngi a vihar

Áznak a házak, fáznak a fák
s a friss esővel együtt csorog a hó
Tombol a harag, dörren a szó,
kegyelmezz a világnak jó Prospero!

Mert ha lágyan esne,
csak permetezne,
tudnánk úgy is, hogy minden
tavaszt akar,
mert minden álmot s a valóságot
tönkrezúz ez a kíméletlen vihar

Lesz még tavasz, ha kéred,
lesz még, hogy Shakespeare-t idézed,
lesz majd, de értsd meg, a Föld még éretlen!
Majd tombol a vihar s ha állod,
a nagy hírt te is hallod
Készülj, semmi sem véletlen!

Süvít az orkán: seper az ég,
kérik az utcák a nagytakarítást
Sóhajt a város, ébred a hegy,
a felhő-szentek bőven mérik az áldást

S itt lent hízik a sár
s a csatorna már
eloltotta szomját elég hamar
Most elállt a szél,
de mindenki fél,
hogy bármely percben újrakezdi a vihar

Lesz még tavasz, ha kéred,
lesz még, hogy Shakespeare-t idézed,
lesz majd, de értsd meg, a Föld még éretlen!
Majd tombol a vihar s ha állod,
a nagy hírt te is hallod
Készülj, semmi sem véletlen!

Mert ha lágyan esne,
csak permetezne,
tudnánk úgy is, hogy minden
tavaszt akar,
mert minden álmot s a valóságot
tönkrezúz ez a kíméletlen vihar

Lesz még tavasz, ha kéred,
lesz még, hogy Shakespeare-t idézed,
lesz majd, de értsd meg, a Föld még éretlen!
Majd tombol a vihar s ha állod,
a nagy hírt te is hallod
Készülj, semmi sem véletlen!

Lesz még tavasz, ha kéred,
lesz még, hogy Shakespeare-t idézed,
lesz majd, de értsd meg, a Föld még éretlen!
Majd tombol a vihar s ha állod,
a nagy hírt te is hallod
Készülj, semmi sem véletlen!