Pierrot - A király

Kevély király,
hűvös a levegő kint
ecsete fekete tintát
hord az égre s szikrát hint
keserű szíve hű,
törvénye arany és vér
soha nincs ami ne volna,
de mit nem adna a nyugalomért

Azt beszélik a városban,
egy idős ember bundában
bebocsájtást kér a házaknál
csak szeressék, azt szeretné
a király...

Mi baj, király,
büszkeséged, palotád kő
nyomorod örök magányod,
senki másra nincs idő
a meleget keresed,
ki fűtené a szivedet fel
de amig társad a tükörkép
a csoda nem jön, felejtsd el!

Azt beszélik a városban,
egy idős ember bundában
bebocsájtást kér a házaknál
csak szeressék, azt szeretné
a király...

Egy mindenkiért és mindenki énértem
Én nem adok semmit
de még sohasem kértem
Félre az útból itt jön a király
úgy érzem, ez az ami jár nekem
uhh-aah mi lesz így velem

Én tartom a tükröt tudod
és rossz néven veszem
hogyha megpróbálsz okoskodni
vagy befűteni nekem
Én nem szeretek senkit
és nincsen olyan, hogy muszáj,
még enyém a hatalom,
mert Döglégy a király!

Azt beszélik a városban,
egy idős ember bundában
bebocsájtást kér a házaknál
csak szeressék, azt szeretné

Azt beszélik a városban,
egy idős ember bundában
bebocsájtást kér a házaknál
csak szeressék, azt szeretné
a király...