Kasuba L. Szilárd - Ég a gyertya

Mennyi éjszakát álmodtam véled át,
S vigyázónk volt a gyertyaláng, akár egy jó barát,
Mennyi boldog pillanat, kívánta ajkaidat,
S hányszor jött el a pirkadat, míg őriztem álmodat,

Ez a szerelem az égből érkezett, tudom ezért volt ilyen szép,
Ő egy angyal volt aki vétkezett, de magához hívta az ég,
Nem tudom hogy nélküle mit tegyek, hisz rá vártam rég,
S csak ég a gyertya ég, soha el ne aludjék,

Te megtanítottál, hogy a rossz a jóval jár,
És segít minden gondolatod, így túlélem talán,
De érzem néha fáj, mikor átjár a magány,
De te mindig mondtad hogy lássam azt, amit nem látunk ma már,

Ez a szerelem az égből érkezett, tudom ezért volt ilyen szép,
Ő egy angyal volt aki vétkezett, de magához hívta az ég,
Nem tudom hogy nélküle mit tegyek, hisz rá vártam rég,
S csak ég a gyertya ég, soha el ne aludjék,

Egy érzés újra száll, hogy egy ajándék voltál,
S az égi forgató könyv szerint, csak egy állomás a halál,
Már látom a szép szemed és vidáman ébredek,
Elvakult voltam, világtalan, hogy nem éreztem ezt,

Ez a szerelem az égből érkezett, tudom ezért volt ilyen szép,
Ő egy angyal volt aki vétkezett, de magához hívta az ég,
Már tudom a választ és mit tegyek, csak várnom kell még,
Amíg ég a gyertya ég, soha el ne aludjék,

Mennyi éjszakát álmodtam véled át,
S vigyázónk volt a gyertyaláng, mint egy igaz jó barát,
haummmmm..