Blues Company - Budapest, London, Párizs

Részeg vagyok, rajtam ül az átok,
Minden nap egy hordó sört kívánok.
Emberszagot érzek a kocsmában,
Vedelek, mint állat egyfolytában.

Budapest, London, Párizs,
Én nem leszek már soha normális.
A kocsmagőzben földre küld a párlat,
Mint egy csótánynak, úgy rúgkapál a lábam.

Folyjon hangosan a széklet,
Ameddig csak élek rotyogtatok én.
Guggolok az árnyékszéken,
Csavarja a gyomrom a hasmenés.
Farizmaim megfeszülnek,
rotyogok a csöndben, dolgozik a bél.
A becsinált levestől becsináltam,
Jaj de jó a megkönnyebbülés!

Rendes ember én már nem leszek,
Ha megnövök bankrabló leszek.
Csak annyit mondok: pénzt, vagy életet,
Kiscsávókám fel a kezeket!
Árnyékszéken jaj de híg a széklet,
A bablevestől az én gyomrom kész lett!
Budapest, London, Párizs,
Én nem leszek már soha normális.

Úgy ordítok, mint a vadszamár,
Az alkoholtól nagy a boldogság.
Csorgatom a sör levét a számba,
Csípnek mérges bolhák egyfolytában.
Fejbebaszott engem a kadarka,
Belógatom nyelvem a palackba.
Budapest, London, Párizs,
Én nem leszek már soha normális.

Folyjon hangosan a széklet,
Ameddig csak élek rotyogtatok én.
Guggolok az árnyékszéken,
Csavarja a gyomrom a hasmenés.
Farizmaim megfeszülnek,
rotyogok a csöndben, dolgozik a bél.
A becsinált levestől becsináltam,
Jaj de jó a megkönnyebbülés!

Budapest, London, Párizs,
Én nem leszek már soha normális.
Részeg vagyok, rajtam ül az átok,
Minden nap egy hordó sört kívánok.
Emberszagot érzek a kocsmában,
Vedelek, mint állat egyfolytában.
A kocsmagőzben földre küld a párlat,
Mint egy csótánynak, úgy rúgkapál a lábam.