Kidron - A tékozló fiú

Elindultál, a hídon át,
Keresni mentél, új hazát,
Elhagytad az otthonod,
Hová lettél, nem tudod…

Útra keltél, a folyókon át,
Mentél hegyeken, völgyeken át,
Hazátlanul éled életed,
Nem találod sehol a helyed…

Elindultál a halálon át,
Kerestél valami új csodát,
Itt hagytad e drága szent helyet…
Elvesztetted a lelkedet…

Elmentél, hívott egy szó,
Elmentél, de így mégsem jó,
Elmentél, de sötét lett az ég,
Elmentél, s a tűz már rég nem ég,
Elmentél, minden elveszett,
Elmentél, mindenki megvetett,
Elmentél, az életnek vége lett,
Elmentél, s megölték lelkedet…

Porban ülve lehajtod fejed,
Könnyes arcod kezedbe temeted,
Álmodban egy régi-régi kép,
Indulnál, ha volna hited még…

Emeld fel széttört szívedet,
A fény lassan átjárja lelkedet,
Kelj fel és járj, hosszú még az út,
Hazavárnak, mint tékozló fiút!

Hazatérj, ahol kell még a szó,
Hazatérj, ahol jó még a jó,
Hazatérj, ahol tiszta még az ég,
Hazatérj, hol a tűz még lánggal ég,
Hazatérj, hol megvan mi elveszett,
Hazatérj, hol van még, ki rád nevet,
Hazatérj, hol az életed rád talál,
Hazatérj, ahol a lelked újra száll…
Hazatérj, hogy végre otthon légy…