Tarhonya kedélyzenekar - Ő

Mikor hűvös hajnalon a csend szétrobban kopogó lépteid alatt,
és mindenből, ami emberi volt, már csak néhány szomorú emlék maradt.
És összetört poharak szilánkjait, őrzöd még a tenyeredben.
És görcsösen suttogod magad elé, hogy: "Rendben van, minden rendben."
És ha jéghideg csókoktól, oly lila még, oly lila még a szád,
Akkor jusson eszedbe, hogy valaki van, aki még gondol rád.

Mikor réveteg reggelen, a füstbe fullad és olvadni látszik az állomás.
Csak a vörös mozdony áll fenyegetőn, mint egy imádott-gyűlölt látomás.
És körbeutazod a fél világot, hogy megérkezz mindig ugyanoda.
És ki tudja mi mindent hazudsz magadnak, míg kísért ugyanaz az éjszaka.
És ha annyira ronda már minden, hogy úgy érzed, úgy érzed nem bírod tovább,
Akkor jusson eszedbe, hogy valaki van, aki még gondol rád.

Mikor egy fekete estén az ágynak dőlve már nem jut eszedbe semmi más,
mint hogy a fehér plafonon egy idő óta már alig észlelhető változás.
És a kezden a lábadon és mindenütt, egyre egyre vastagabb rajtad a por.
És ha csöngetnek, te csak arra gondolsz, hogy nem is jöhetne rosszabbkor.
És nem nyitsz ajtót, pedig jól tudod, hogy ő, hogy ő, hogy ő jött el hozzád.

Mert már nem érdekel, hogy valaki van, aki még gondol rád.
Mert már nem érdekel, hogy valaki van, aki még gondol rád.