Deniz - Álmomban

1. Verse

Furcsa minden amit látok, rajtam az átok
megint írok amíg bírok, új vizeken járok
fejemben a számok megváltoztak talán
egy új világ hajnalán sírom el, minden bánatom egy számba folytom
üvöltök folyton, 4 fal rengeteg
mi megszült, és hirtelen eltemetett
nem látom már a fényt, rég csak a szemeket
fejemben gyilkoz képzetek térdre kényszerítenek
megint mit képzelek?
minden olyan furcsa, minden zavaros
mit megálmodtam eddig amit szeretnék mit akarok
régen minden kellett, de mára csak egy darabot kérek, a jóból
lányok viszontszerelméből nem csak pár kimondott üres szóból
amiből eleget kaptam az évek során, megtanultam, nem sokat jelent
a szó a szeretet hiszen ezt elfeledtük rég yo
hiszen ezt elfeledtük rég

Refrén:

Álmomban meghalanak a gondolatok, és én is meghalok
a Hold itt felkelt, a Nap ott ragyog
mindig megbecsülöm amit kapok, csak egyet kérnék
fogd meg a kezem hogyha félnék

2. Verse

Szívem helyén tüskék, elillanok tüstént
hogyha ütni akarsz üss még, eltűnök a ködben füstként
szívok még egy cigit iszok még egy körtét
én így gyilkolom magam nekem nem kell hozzá töltény
beszopatott a világ, úgy érzem hogy lassan felnövök
új álmokat nem szövök, hiszen a régiek is csalfák
rég nem láttam boldog ember arcát, felöltöttem az álcát
bárcsak szerezhetnék magamnak egy varázspálcát
hogy megtaláljam helyem, az élet tengerén
egy sötét szobában a lámpa fényénél
egy darab papír némi menedéket nyújt
szívem ismét lángra gyúl a lelkem lángol
pupillám kitágul, megfeszülnek ereim, a testem belerándul
mire megfognám a kezed elrepít a mámor
innen távol, isten visszaszámol yo
visszaszámol

Refrén:

Álmomban meghalanak a gondolatok, és én is meghalok
a Hold itt felkelt, a Nap ott ragyog
mindig megbecsülöm amit kapok, csak egyet kérnék
fogd meg a kezem hogyha félnék

3. Verse

Hogyha félnék, kérlek, fogd meg a kezem
sötét alkonyom hajnalán napként gyújt utat a szerelem
s ezt szeretem, bár megváltozott a szerepem
de mégis hidd el, ugyanaz a vér folyik az erekben
mint rég, nekem minegy mi a vég, hogyha szép a kezdet
percről percre arra edzek, hogy eleget tegyek
az elvárásoknak, hogy valaki legyek
hogy megtalálják az embert, a barátok a szülők
akit bennem keresnek, s ez lehet közhely
de bátran vállalom, hogy a srác vagyok aki a színpadon részegen reppel
akinek a pillanatnál, semmi se fontosabb
aki ugyanúgy látja még, mindig a dolgokat
aki fölött elrepült már 19 év
aki leginkább még mindig a csalódástól fél
aki ugyanarról beszél, ő a Deniz
kinek a rap mint a Noszálynak a tenisz

Refrén:

Álmomban meghalanak a gondolatok, és én is meghalok
a Hold itt felkelt, a Nap ott ragyog
mindig megbecsülöm amit kapok, csak egyet kérnék
fogd meg a kezem hogyha félnék