Sziámi - Éjkirálynő

Ma nappal jött az Éjkirálynő.
Rafinált páncélja végig nyitva.
Feledékeny? Vagy engedékeny.
Tény, hogy kilátszik minden titka,
Minden, mi eddig szégyellve volt,
Lezserül szemem elé tárva,
És ami szememet hívta,
Csak most kezemet hívja, hogy bejárjam.
Ezeket én mind szeretem.
Mindent, mi nem olyan feszes.
Öreg és laza táncos vagyok,
Királynő, most ne Te vezess!
Most csak hagyd, hogy hagyjam magam.
Hogy vigyenek a vonalak.
Most én mesélek, Seherezádé.
Mindig élve akartalak.
Ezeket én mind szeretem,
Luxusból nőtt kis kappan-hájad
S a kiütköző ereken
Mint térképen a magyarázat,
Hogy: \'erre-erre\',
S így tovább végig a titkos helyeken,
Kijárom, mint egy iskolát.
Ezeket én mind szeretem,
S azt hiszem, kezdem érteni,
Miről szól ez a labirintus.
Pokoli sötét ez a nő, de száz tonna
És vitamindús a hús.
Én mind a százat akarom,
És valamennyi vitamin jó.
Bírom, hogy súlyos ez a nő,
De kecses, akár a flamingó.
Még egy esély a túlélésre.
Ez szex. A szellem fürdőszobája,
Én az egészet akarom és az nyeri el, aki kivárja.
Koromban az ember már tudja,
Mit rejteget a női páncél
Hibátlan test, sebzetlen lélek,
Már rég nem lehet igazán cél.

Jó, hogy eljöttél Éjkirálynő.
Jó így, és muszáj, hogy szeress.
Jó, hogy zilált a ruha rajtad:
Így tökéletes. És végleges.