Kovács Kati - Szomorú lány (River Deep - Mountain High)

Távol, hegyek, folyók közt nemrég egy lány élt
Boldog volt régóta már.
Nagyon tudott szeretni, álmokat szőni,
Mert övé volt, amire várt.

De szerelme egy nap eltűnt.
A boldogsága meg is szűnt.
Oly letört így szegény lány.
Elindult új otthon felé,
Egy másik új sors elé.
Ment, ment, ment!
Ó, már annyit szenvedett!
Boldog akart lenni,
Menni kellett, menni!

Most már itt él köztetek, ó, ez a bús lány,
Örülni nem tud soha tán.
Olyan távol került-e ő gondolatban?
Mégis mindig nála járt.

Szerelme egy nap eltűnt...
A boldogsága meg is szűnt.
Oly letört így szegény lány.
Elindult új otthon felé,
Egy másik új sors elé.
Ment, ment, ment!
Ó, már annyit szenvedett!
Boldog akart lenni,
Menni kellett, menni!

Itt él most közöttetek ez a szomorú lány
Keserű emlékek közt árván
Emlékek közt árván
Én jól tudom, mert ismerem
Nagyon régen már
Oly rég bizony, mert én vagyok az
Ó, az a lány!

Így volt, így volt, így, elment, ment!

Elindult új otthon felé
Egy másik új sors elé
Ment, ment, ment!
Ó, már annyit szenvedett
Boldog akart lenni,
Menni kellett, menni!