Psota Irén - Barnabőrű hableány

Barnabőrű hableány, hableány, hableány!

Mestersége az emberre rávall,
Foglalkozom filozófiával,
De nem nézve Spinózára, Kantra
Kijöttem én a Palatinus Strandra.
Ifjak-vének megcsodáltak itten,
Míg a bőröm a vásárra vittem.
Bőrömet, min alig akad szeplő,
Így lettem én a strandon főszereplő.
Hószínemért csodált meg, óh,
Sok jól kicserzett strandoló,
Kin bronz a mell és réz a váll,
Nem semmiség, amit kiáll,
Valamíg kifekszik ő, míg létrjő
A pesti kannibál.

Barnabőrű hableány, bája bűvöl Pest-Budán,
Nyáron Tahiból érkezett,
Pesten Tahiti lánya lett,
S így esett, hogy ő ma, ő a
Barnabőrű hableány, ám a strand nem óceán,
S már ha gyönyörű karja bronz,
S a szeme a mélybe vonz,
Ő csupán, ő csupán egy pesti, barnabőrű hableány.

Bölcselkedtem, nem lesek ki titkot,
Csak megtudom, hogy sülnek le itthon.
S láttam én zöld levélkét az orron,
Hol női bőr, mely sötét, mint a ko...rom.
Láttam lótni sülve, megkövülve
Mártírnőt, ki égett lelkesülve,
S másikat, ki körbeforgott nyárson,
Hogy bőre sima legyen, mint a bársony.
S amíg figyeltem, óh, szegény!
Le és fel, és leégtem én.
Az áll, a váll, a mell, a hát
Pirosra főtt, akár a rák.
Azt hiszem, egy tűzretett natúrszelet
Az érzi így magát.

Barnabőrű hableány,...
...ő csupán, ő csupán
Egy pesti, tarka, barnabőrű
Tarka, barnabőrű, tarka, barnabőrű hableány.