Németh Lehel - Jázminvirág

Ott, ahol a Sárga Folyam hömpölygőn zöld partot ért
ici-pici házban, rózsás kertben csöpp lányka élt.
Szerette őt valaki, de mily furcsa, nem látta még,
csak esténként várta hívó, kérő lágy énekét.

Gyere kicsi kincsem, úgy sincsen, hű párom még,
Jázminvirág, szívem tiéd.
Csak a csókod lesném száz estén, jöjj hát felém,
Jázminvirág, légy az enyém!
Kikeleti éjben, csillagfényben, hold sugarán,
mindenütt csak téged, téged látlak, tündéri lány.
Gyere kicsi kincsem, úgy sincsen hű párom még,
Jázminvirág, szívem tiéd.

Ámde egyszer kikukucskált kertjéből félőn a lány,
s meglátta a hangnak gazdáját is, ott várta lám.
Hozzásímult, s kéz a kézben kettecskén sétáltak már,
s a nagy folyam mentén boldog szívek nótája száll:

Gyere kicsi kincsem, úgy sincsen hű párom még,
Jázminvirág, szívem tiéd.
Csak a csókod lesném száz estén, jöjj hát felém,
Jázminvirág, légy az enyém!
Kikeleti éjben, csillagfényben, hold sugarán,
mindenütt csak téged, téged látlak tündéri lány.
Gyere kicsi kincsem, úgy sincsen hű párom még,
Jázminvirág, szállnék feléd.