Koós János - A férjek egyenjogúsága

A férjek egyenjogúságát
Követelve követelem én.
Aki asszonyi dolgokon ágál,
Hogyha hallja e harci zenét,
Üsse össze a két tenyerét.

A férjek egyenjogúságát
Követelve követelem én.
Aki asszonyi dolgokon átlát,
Hogyha hallja e harci zenét,
Üsse össze a két tenyerét.

Közéletben elnyomjuk a nőket,
Én úgy hiszem ez történelmi tény.
Hogy milyen célra alkalmazzuk őket,
Én gondolom, hogy ismert körülmény.

De házasság után a kocka fordul,
A rabszolgából királynő lesz orvul,
A szegény férj csak folyton otthon ül,
És úgy táncol, ahogy a nej fütyül.

Szöveg:
Na de nem mindenhol van ám így,
De nem ám, hál istennek,
Nálunk nem!
Otthon az van, amit én akarok.
Igaz, hogy a feleségem megmondja,
Hogy mit akarjak,
De az van!
Ezért uraim, hogy ez megváltozzék,
Együtt:

A férjek egyenjogúságát
Követelve követelem én.
Aki asszonyi dolgokon átlát,
Hogyha hallja e harci zenét,
Üsse össze a két tenyerét.

A középkorban befalaztuk őket,

Ha vitatkoztak túl sokat velünk.
De eljátszottuk, lám a szép időket,
Már jó, ha visszafeleselhetünk.

Már rég nincs kezükben a spulni,
Nem tudnak mást, csak minket szapulni,
A szegény férjek beceneve: kuss!
Ezt tovább tűrni apolitikus.

Szöveg:
Uraim!
Ha kell, kimegyünk az utcára,
Meg fogjuk rendezni a mi
Fáklyás felvonulásunkat.
Tehát mindenki utánam,
Egy-két-hár-négy.

A férjek egyenjogúságát
Követelve követelem én.
Aki asszonyi dolgokon átlát,
Hogyha hallja e harci zenét,
Üsse össze a két tenyerét.

A mosogatás nem vitézi munka,
Kezem mégis csak én áztatom.
S én viszem az oviba a srácot,
A kislányt is én pelenkázhatom.

Míg bosszúságom forralom e dalban,
A nő az úr a legtöbb hivatalban.
De rémuralmatoknak még ma fuccs,
Mert címerünk egy széttépett papucs.

A férjek egyenjogúságát
Követelve követelem én.
Aki asszonyi dolgokon átlát,
Hogyha hallja e harci zenét,
Üsse össze a két tenyerét.