Elleborum - Az élet sója

Átölelhet a magány, hisz te is szebb napokat láttál
Lépd át nyugodtan a korlátokat, nem vagy több egyszerű bábnál
Kinéztek maguknak odafenn, egész nap változik színed
Engedj be s te is beengedtetsz, csak ne legyen kőből a szíved

Még gondolat sem voltál, mikor ő már tudta
Gyorsítva éled életed, kapkodva és futva
De az út szélénél néha-néha, néha meg-megállva
Nem a torkod kap vizet, csak a kezed kulcsolod imára

Megragadott a pillanat, ebből már nem szabadulhatsz
Messze van még a hazai part, hisz az Óperencián túl laksz
Lepereg előtted életed, mint homokszem lábfejedről
De megragadt benned a pillanat s már nem szabadulhatsz ebből

Nem
Már nem
Már nem szabadulhatsz
Már nem szabadulhatsz
Mert

Fel-feldobott kő vagy, visszazuhansz a földre
Zivatar után vagy faág, lebegsz félig letörve
Te vagy az élet sója, csíped a világ szemét
Mely rajtad pihen tétlen, s miattad veszti eszét

Segíts magadon, kérlek, s megsegít az Isten
Nincs már fegyvered, egy árva szavad sincsen
De mégis van, ajándékba kaptad ezt a hármat
Hogy köszönöm, szeretlek, bocsánat