Pajor Tamás - A Horváthék fia

Egy pesti paneldzsungel hetedik emeletén
Lepusztult graffiti hazudja, hogy csak te meg én
Furcsa volt anyának, hogy rendszeresen délig alszik
És nem enged magához senkit, akit szeretett addig

Az első adagot mindig az a haver állta
A sunyi képű, abban a sötétkék overállban
Török gyerek megvágta, magyar sem gyógyítja meg
Vécében találtak rá, két napja volt már hideg

Nincs a Horváthék fia, többé nem megy haza,
már hiába várja anya
A hírt a bulvármédia egy napra felkapja,
de a kukában másnap a lap
Száll a horgászdamilon a modellrepülő,
mit kissrácként épített ő
A sztár ott lóg a falon, és hideg szeméből
a semmi most még ijesztőbb

Amit anya félretett a hetvenöt nettóból
Ráköltötte, hogy úgy látsszon, kitör a gettóból
Vigyora kaján volt, műanyag kajáktól
Plázában ájuldozott a saját hajától

Aznap úgy éjfél múlt el, sőt talán már kettő
Mikor két gyanús alak jött a szupermarkettől
Hellósztok - mondták az elosztók
Aztán átadták a csomagot, magától a gonosztól

Nincs a Horváthék fia, többé nem megy haza,
már hiába várja anya
A hírt a bulvármédia egy napra felkapja,
de a kukában másnap a lap
Száll a horgászdamilon a modellrepülő,
mit kissrácként épített ő
A sztár ott lóg a falon, és hideg szeméből
a semmi most még ijesztőbb