Horváth Tivadar - Párizsban szép a nyár

Párizsban szép a nyár,
a Grand Boulevard fényárban áll.
Sétára vár a Szajna part,
a kis Paulette is épp arra tart.
Kezében rózsaszál,
az a csöpp szája már csókra áll.
Hiszen oly régen várja a szép Pierre,
csókot is érdemel.
Ollé!

Oly gyakran játssza a szomszéd
nagy hanggal e kis lemezt.
Áthallik ordítva onnét,
a közfal vékony gerezd.
Elűzi reggel az álmom,
este sincs egy percnyi csend.
Pár órát nappal kell hálnom,
de ott is fülembe cseng.
Ollé! Hogy

(Párizsban szép a nyár,
a Grand Boulevard fényárban áll.
Sétára vár a Szajna part,
a kis Paulette is épp arra tart.
Kezében rózsaszál,
az a csöpp szája már csókra áll.
Hiszen oly régen várja a szép Pierre,
csókot is érdemel.)
Ollé!

Szomszédom meghívott egyszer,
hallgassunk együtt zenét.
Feltett egy lemezt, mit kedvel,
bár rögtön roppanna szét.
Egy lett az ötlet a tettel,
ráültem, kettérepedt.
De erre egy új lemezt tett fel,
mert ebből többet is vett.
Ollé!

(Párizsban szép a nyár,
a Grand Boulevard fényárban áll.
Sétára vár a Szajna part,
a kis Paulette is épp arra tart.
Kezében rózsaszál,
az a csöpp szája már csókra áll.
Hiszen oly régen várja a szép Pierre,
csókot is érdemel.)
Ollé!

Kis Paulette még meddig sétál,
és Pierre még meddig vár?
Érjen már véget a szép nyár,
a partot lepje a sár.
Csókolják meg végre egymást,
vagy béreljen Pierre szobát.
És adjon a pap rájuk áldás,
mert én nem bírom tovább!
Ollé! Hogy

Párizsban szép a nyár,
(a Grand Boulevard fényárban áll.
Sétára vár a Szajna part,
a kis Paulette is épp arra tart.
Kezében rózsaszál,
az a csöpp szája már csókra áll.
Hiszen oly régen várja a szép Pierre,
csókot is érdemel.)
Ollé!
Csókot is érdemel.
Ollé!
Csókot is érdemel,
csókot is érdemel,
csókot is érdemel.
Ollé!