Takáts Tamás - Aphrodité gyermekei II.

/Kovács Kati és Takáts Tamás/

Lesz majd, lesz egy nap,
Amikor tényleg felnövünk
Van egy kép, ami vár,
Ami most még elveszik az égben.

Lesz majd, lesz egy csúcs,
Amire tényleg feljutunk.
Ez a múlt, ez a táj
Nagyon meztelen marad a mélyben.

Lesz majd, lesz egy szó,
Amire tárul az ígért világ.
Aki hív, aki vár.
Talán mégis a szemünkbe nézhet.

Lesz majd, lesz egy jel,
Mire az érd el átölel
Csak hogy értsd, csak hogy lásd
Miért voltak, s fogytak el az évek.

Lesz majd, biztos lesz,
Amikor mindent megtudunk:
Mire volt, mire van
Milyen pontig pereg ez az élet?

Refr.:
Árad a kétség a szívemben
Nincs jel, hogy lesz ilyen
Két isteni gyermek, gyógyít meg:
A szépség, s a szerelem.

Lesz majd, lesz egy nap,
Amikor tényleg felnövünk
Ez a múlt, ez a táj
Nagyon meztelen marad a mélyben.

Lesz majd, lesz egy csúcs,
Amire tényleg feljutunk.
Van egy kép, ami vár,
Ami most még elveszik a mélyben.

Lesz majd, lesz egy szó,
Amire tágul az ígért világ.
Csak hogy értsd, csak hogy lásd:
Miért voltak, s fogytak el az évek.

Lesz majd, lesz egy jel,
Mire az érd el átölel
Aki hív, aki vár.
Talán mégis a szemünkbe nézhet.


Lesz majd, biztos lesz,
Amikor mindent megtudunk:
Miért volt, miért van
Honnan indult, s hova jut az élet.

Refr.