Záray Márta - Egy bolondos könnycsepp

Egy bolondos könnycsepp,
kis hóbortos könnycsepp,
mely szememre fátyolt borít.
Jaj, ne értsed félre,
hisz oly jó, hogy végre
a karod úgy hozzád szorít.
E könnycsepp nem bánat,
az örömtől támadt,
mert csókolja számat a szád.
Hát nézz a szemembe,
és meglátod benne
a mosolyt a könnyeken át.

Nagyon fájt, mikor elmentél tőlem,
sokáig azt hittem, ezt túl nem élem.
Megtudtam, mikor a fájdalom ért,
mit jelent szenvedni valakiért.

Oly sivár volt minden,
és hasztalan hittem,
hogy holnap már nem lesz nehéz.
Az ablaknál álltam
és mindegyre vártam,
hogy egyszer csak majd visszatérsz.
Jaj, nem könnyű, hidd el,
így megcsúfolt hittel,
ha valaki csak visszanéz.
Ott minden kis zugban
száz emlékre bukkan,
és minden a könnyekbe vész.

Látod, most is még kicsordul könnyem.
Hidd el, a mosolygás nem megy oly könnyen.
Ennyi sok fájdalmas bánat után,
most már majd jó lesz, csak ölelj most át.

Egy bolondos könnycsepp,
kis hóbortos könnycsepp,
mely szememre fátyolt borít.
Jaj, ne értsed félre,
hisz oly jó, hogy végre
a karod úgy hozzád szorít.
E könnycsepp nem bánat,
az örömtől támadt,
mert csókolja számat a szád.
Hát nézz a szemembe,
és meglátod benne
a mosolyt a könnyeken át.