1. Demjén Ferenc - A szabadság vándorai 3:38 [1996] 
2. Radical Hungary - Avanti Ragazzi
3. Mesedalok - Vuk
Zoltán Erika - Miért sírnak ritkábban a fiúk?
| Előadó: | Zoltán Erika |
|---|---|
| Album: | Csak neked! |
| Megjelenés: | 1989 |
| Hossz: | 3:55 |
| Szövegírók: |
Hatvani Emese Pásztor László Jakab György |
|---|---|
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Profil |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 3, összesen 19059 alkalommal
Beküldő
Dalszöveg
Állni a színpadon
törékeny dolog, de én most itt vagyok.
Élem az álmomat,
és megosztom, ha kell, ha mást is érdekel.
A siker jó, hogy simogat,
de a sírás mégis fojtogat.
Újra kislány vagyok,
aki éppen most felel, és épphogy megfelel.
Újra feláldozom
első szerelmemet, hisz majdnem tönkretett.
A siker jó, hogy simogat,
de a sírás mégis fojtogat.
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hogyan zárnak magukba mindent?
Bárhogy fáj is, nem látni, arcukon.
Úgy megtanulnám tőled!
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hisz az élet nem tesz kivételt.
De az érzés nem győz a látszaton.
Úgy megtanulnám tőled!
Állni a színpadon
törékeny dolog, de én most itt vagyok.
Nézek a fény mögé,
nézem, hol lehetsz, miért nem integetsz.
A siker jó, hogy simogat,
de a sírás mégis fojtogat.
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hogyan zárnak magukba mindent?
Bárhogy fáj is, nem látni, arcukon.
Úgy megtanulnám tőled!
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hisz az élet nem tesz kivételt.
De az érzés nem győz a látszaton.
Úgy megtanulnám tőled!
törékeny dolog, de én most itt vagyok.
Élem az álmomat,
és megosztom, ha kell, ha mást is érdekel.
A siker jó, hogy simogat,
de a sírás mégis fojtogat.
Újra kislány vagyok,
aki éppen most felel, és épphogy megfelel.
Újra feláldozom
első szerelmemet, hisz majdnem tönkretett.
A siker jó, hogy simogat,
de a sírás mégis fojtogat.
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hogyan zárnak magukba mindent?
Bárhogy fáj is, nem látni, arcukon.
Úgy megtanulnám tőled!
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hisz az élet nem tesz kivételt.
De az érzés nem győz a látszaton.
Úgy megtanulnám tőled!
Állni a színpadon
törékeny dolog, de én most itt vagyok.
Nézek a fény mögé,
nézem, hol lehetsz, miért nem integetsz.
A siker jó, hogy simogat,
de a sírás mégis fojtogat.
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hogyan zárnak magukba mindent?
Bárhogy fáj is, nem látni, arcukon.
Úgy megtanulnám tőled!
Miért sírnak ritkábban a fiúk?
Hisz az élet nem tesz kivételt.
De az érzés nem győz a látszaton.
Úgy megtanulnám tőled!
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!