Cseh Tamás - Amikor Désiré a munkásszálláson lakott

Néhány lepedőt összekötve,
leeresztettünk a földszintre,
és egy Ica nevű nőt így húztunk fel.

Felhúztuk Icát a negyedikre,
én, a Feri meg a Bíró Imre,
a rendészek így nem láthatták meg.

Örvendezett a munkásszállás,
megszűnt a nők utáni rohangálás.
Végre szereztünk egy állandó nőt.

Mondta is nekünk a Bíró Imre:
"Bátor nő, mert a negyedikre,
gyáva nő nem is merészkedne fel."

És igaza lett az Imrének,
mert egy hét múlva a rendészek,
mikor lebuktunk, megdicsérték Icát.

"Az még csak hagyján, hogy kibírta,
hogy egy emelet birtokolja,
és az is hagyján, hogy szekrényben élt.

Ám az mégiscsak meghökkentő,
hogyan mászhatott fel egy szegény nő
a munkásszállás legtetejére."

[Nahát erre aztán tényleg mondtuk nekik, hogy]

Néhány lepedőt összekötve,
leeresztettünk a földszintre,
és szegény Icát mi így húztuk fel.
[Huh!]

Így húztuk Icát a negyedikre,
én, a Feri meg a Bíró Imre,
és egy szekrényben rejtegettük őt.

Elvitték Icát a rendészek,
kit az emelet így becézett:
"Te vagy a legelső állandó nő itt!"

Szomorkodott a munkásszállás,
jöhet a nők utáni rohangálás.
Elment az egyetlen nő, ki állandó.