Kabos Gyula - A pénzemet én máma mind elmulatom

Mulassunk délelőtt és délután,
Éjfél előtt, éjfél után.
Ma már csak okos ember él bután,
Hát juszt is víg a nótám.

A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom,
A Svábhegyet is a fülembe huzatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó,
Mától tehát sírjon a bankigazgató,
A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!

Már régen macerál a bankvezér,
Hogy éljek jól a pénzemért -
Ezennel megnyugtatom végleg õt:
Most forgatom a pengõt!

A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom,
A Svábhegyet is a fülembe huzatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó,
Mától tehát sírjon a bankigazgató,
A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!

Kötök a hajamba kis máslikat,
mert mostan én, s nem más vigad,
magamnak megveszem a Lánchidat
antique zsebóraláncnak!

A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom,
A Svábhegyet is a fülembe huzatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!
Minden gubát bankomból én kiveszek, ó,
mától tehát sírjon a bankigazgató,
A pénzemet én máma mind elmulatom,
Kalapom-pom-pom, kalapom-pom-pom a szemembe borítom!