Téveszme - Csak a dac maradt...

Régóta ünneptelenek már a mindennapjaim
Szemhéjam elnehezül, gyengülnek karjaim,
Hideg fekhelyem hazug nyugalommal ringat el,
Az üres miértekre süket sötétség felel...

Próbálom helyrehozni a helyrehozhatatlant,
Próbálom megtagadni a megtagadhatatlant,
Miközben egy baljós érzés szorongatja torkomat:
A remény halott...csak a dac maradt

A talpraállás nem vágy többé, csak puszta megszokás
Hangomat csak ritkán hallod, beszél a hallgatás,
A csapda már készen állt,mikor megérkeztem,
Nem tudtam még, hogy része vagyok, csak éreztem

Próbálom összerakni az összerakhatatlant
Próbálom visszakapni a visszakaphatatlant
Miközben egy felismerés fojtja el hangomat:
A remény halott...csak a dac maradt

Próbálom összeszedni a tartalékaimat,
Próbálom összezárni a fáradt pilláimat,
Miközben a látvány szertezúzza a legszebb álmomat,
A remény halott...csak a dac maradt

Próbálom elfogadni az elfogadhatatlant,
Próbálom a fejemre húzni a jéghideg paplant,
Miközben tudom, az utolsó cérnaszál is elszakadt
A remény halott...csak a dac maradt

Nekem már csak ez maradt...

A remény halott...csak a dac maradt