Baromfi Béla

Baromfi Béla a tyúkember, elégedett az élettel,
Baromfi Béla nem lázad, baromfitápra rájárhat.
A baromfi udvar tarka-barka, villog a sok-sok kakas farka,
Kacsák, libák, tyúknénik, a disznóvágást végignézik.

Háp-háp-gá-gá de jó nekünk,
Kot-kot-kodács de jó nekünk,
Lám, a disznót levágják,
nékünk meg csak a búzát szórják.

Heeej...

Baromfi Béla nem bánja, ha a gazda a disznót levágja,
Baromfi Béla a tyúkember, elégedett az élettel.
A baromfi udvar terjedelmes, a tyúknép pedig engedelmes,
Eszébe sem jut megszökni, csak kapirgálni, begyet tömni.
Itt-ott felkél a szóbeszéd, egy öreg gúnár kürtöli szét:
Ki tudja melyik vasárnap, pulykát, kacsát, tyúkot vágnak.

Heeej-heeej-hej-heeej...

A baromfi nehéz madár, repülni nem akar már,
Hiába hívja az ég, a szárnya nem bírja rég.

Heeej-heeej...

A baromfi udvar háborog, a gúnár bolondot gágogott,
Rémhírt terjeszt ő háp-háp, szemen szedett hazugság.
De mi van, ha mégis eljön a gazda? A tyúknép javát kiválogatja,
Ha kellenének ebédre, kisütve mind a saját levébe.

Heeej-heeej-heeej...

Baromfi Béla a tyúkember, elégedett az élettel,
De jó, hogy nem őket vágták le, na, kinek van igaza, látják-e?
Baromfi Béla csak kissé bús, a disznóból van a rántott hús,
Baromfi Béla a tyúkember, elégedett az élettel.

Heeej...