The Connector - Ha elmegyek Klaudiához

A kedvesem egy kékszemű szöszilány,
Nevét csak játékból mondom én, Klaudia.
Bolondozunk, mint két gyerek, nevetünk,
Elválni sohasem sietünk.
Ha elmegyek Klaudiához, nem viszek rózsát, az mit sem ér.
Engem vár ő, nem a virágot, ha ott vagyok jó kedve visszatér.
Megvadít mindig a mosolyával, pezseg a vérem ha átölel.
Esküszöm, hogy Klaudiával gyönyörű órák telnek eeeeel, telnek el.
Nem hittem azt, hogy tudnék sírni egy lány után,
Én a pesti srác, a nagyvagány, őszinte könny csillogva még szemeimen, ha egyszer nem lenne már velem.
Ha elmegyek Klaudiához nem viszek rózsát, az mit sem ér.
Engem vár ő nem a virágot, ha ott vagyok jó kedve visszatér.
Megvadít mindig a mosolyával, pezseg a vérem ha átölel.
Esküszöm, hogy Klaudiával gyönyörű órák telnek eeeeeel, telnek el.
Ha elmegyek Klaudiához nem viszek rózsát, az mit sem ér.
Engem vár ő nem a virágot, ha ott vagyok jó kedve visszatér.
Megvadíit mindig a mosolyojával, pezseg a vérem ha átölel.
Esküszöm, hogy Klaudiával gyönyörű órák telnek eeeeel, telnek el.
Ha elmegyek Klaudiához nem viszek rózsát , az mit sem ér.
Engem vár ő nem a virágot, ha ott vagyok jó kedve visszatér.
Megvadít mindig a mosolyával, pezseg a vérem ha átölel.
Esküszöm, hogy Klaudiával gyönyörű órák telnek eeeeel, telnek el.