Ambrus Kyri - Nappalok és éjszakák

Mindenki irigyen néz, ha engem veled lát,
Nekem is gyönyörűség, ha két kar ölel át.

Lehetnél az a rég várt idegen,
aki szép szerelmet gyújt a szívemben,
aki társ egy élet láncszemein át,
akivel egy lehetek mindenben.
És nekem is gyönyörűség,
ha így nézhetek rád.

Legszebb álmaimat én nem dobom el.
Jobb így most az elején, ha búcsúzni kell.

Furcsa láz, gyönyörű éjszakák,
új varázs, amikor ég a vágy.
Csak azt súgod nekem,
hogy milyen gyönyörű dolog a szerelem,
Hogy milyen érezni a szédülést a zuhanást,
feledve minden mást.

És amíg suttogod, milyen is az éj,
én egyre csak hallgatok,
Várom, hogy arról is mesélj,
esznek-e nappalok?

Legszebb álmaimat én nem dobom el.
Jobb így most az elején, ha búcsúzni kell.

Egyre csak súgod, mi a szerelem,
átölelsz remegőn, kezed kezemen,
hangod oly bársonyos, forraló lágy,
ha suttogod újra, hogy milyen a vágy.
Mi is az élvezni szédülést, zuhanást,
feledve minden minden mást,
te bármilyen sokat ígérsz, nekem ez kevés!!

És lehet bármilyen szép is az az éj,
én nem fogok várni rád!
Énnekem nappalok nélkül
ne ígérj semmilyen éjszakát!

Most ami lángol a szívedben,
az csak a vágy,
mert a szerelem, nem igaz,
nem ilyen!