Mikes Éva - Nem szabad elsietni

Lakott egy fiú a mi utcánkban,
lánnyal még soha nem láttam.
De ha engem észrevett, szeme kimeredt,
máris utánam eredt.

Valamelyik este is várt már rám,
s így próbált szólni énhozzám:
Megmondanám kérem a becses nevemet,
és meghívnám kegyedet.

Nem szabad elsietni sohasem,
értse meg, én ezt mégse tehetem.
Ne legyen túl heves, hisz úgy nem érdekes.
Csak türelem, csak türelem.

Lá-lá-lá ...

Csak türelem, csak türelem.

De mivel a kis szívem vajból van,
a kérésre végül hajlottam.
Megengedtem neki, hogy sétáljon velem,
künn a Margitszigeten.

Amikor a fák alatt baktattunk,
s olyan édesen hallgattunk,
Egyszerre csak átfogta a derekamat,
ám nem hagytam magamat.

Nem szabad elsietni sohasem,
értse meg, én ezt mégse tehetem,
Ne legyen túl heves, hisz úgy nem érdekes.
Csak türelem, csak türelem.

Lá-lá-lá ...

Csak türelem, csak türelem.

Az eset óta több mint egy év telt el,
s én nem bírok már a szívemmel.
Igaz, hogy azóta is velem csavarog,
Ám én többet akarok.

Célozgattam rá, milyen jó lenne,
hogyha már végre elvenne...
Rögtön láttam rajta, hogy megrökönyödött,
s végül ennyit kinyögött:

Nem szabad elsietni sohasem,
Értse meg, én ezt mégse tehetem.
Ne legyen túl heves, hisz úgy nem érdekes...
Csak türelem, csak türelem.

Lá-lá-lá ...

Csak türelem, csak türelem.