Kérdőjel - Mondjátok meg

(zsoltár)

Mondjátok meg az utca lányainak!
Szerettük őket, mint az ifjúságunkat!
Igazi boldogság volt arcaikon:
Nyugodt, lassú kép, mint egy csodás álom.
(Mint egy nyugodt álom, olyan csodálatos volt.)

Hozsanna a magasságban minden nimfának!
Hozsanna a magasságban az ég lányainak!
Dicsőség a Párnasszuson az összes leánynak!

Mondjátok meg az öröm lányainak!
Szeretni fogom őket most már minden nap!
Emlékszem: szemeikben kedves a fény;
Hajuk csillog, mosoly szájuk szegletén.

Hozsanna a magasságban minden leánynak!
Dicsőség a Párnasszuson az ég lányainak!
Hozsanna a magasságban az összes nimfának!

Örülj nagyon-nagyon, szépség leánya!
Örvendezz, örvendezz ifjúságunk lánya!
Ímhol jön néked most a Te királyod;
Ha szívből akarod őt – megláthatod!

(Gyere, és a végtelen érintést megkapod!)

Valóság ifjúságunk, ha egyet kívánunk!
Teljesül minden álmunk, mert tudjuk, mit csinálunk!
Hozsanna a lányoknak, kik széttárták combjuk!

Milyen szörnyen furcsa érzés,
Mindjárt elvesztem a fejem
S ismét az lesz majd a kérdés:
Mi van, ha felforr a vérem?!

Mondjátok meg az öröm lányainak!
Szerettem őket, mint az ifjúságunkat!
Igazi boldogság volt arcaikon;
Régi, tiszta kép, mint egy tiszta álom.

(Mint egy tiszta élet, olyan csodálatos volt.)