Kérdőjel - Együtt

Nyisd ki füled, mert olyat mondok,
Táncra perdülsz tőle!
Szól a zene, és téged nézlek
Most már néhány perce.
Hogy nem láttam még ilyen szép lányt
Nem titkolhatom,
Tudd meg, ezt oly jól esik így a
Szemedbe mondanom.
Csak dobjad le a kötényedet
S a dolgod felejtsd el.
Ülj ide mellém, s ezt az üveg
Italt fogyasszuk el!

Elmondhatnád, merre jártál,
Meghallgatom, mit csináltál
És új érzés jön a szívünkbe.

Tépd el most a kényszer láncát,
Csak így lehet, ilyen spontán:
„A Szabadság csendes szárnyain.”
Kötök veled egyezséget,
Győzzük le a félelmünket,
Járni fogunk járatlan úton.

Neved vésed a szívembe,
S leszek néked szerelmesed,
Látom, hogy te is ezt akarod!

Elmondják hogy merre jártunk,
Megfigyelik mit csináltunk.
Követ majd mind, aki erre várt.

Mert elmondják merre jártunk,
Megtanulják mit csináltunk.
Követni fog sok szerelmes pár!

Lépjed át a kényszer láncát,
Csak így szabad, ilyen spontán:
„A Szabadság csendes szárnyain.”

Kötne ők is szövetséget,
Legyőzték a félelmüket.
(„S azt mondják rájuk akkor már,
Hogy nem volt soha még ilyen pár!”)