F.O. System - Árnyak

Mikor leszáll az éjszaka és feljön a hold,
Sápadt fénnyel elborítja a szürke port,
Én érzem, hogy a torkom elszorul,
Mikor az elfojtott vágyak rám törnek vadul.
Olyan kihalt ez a város, olyan üresek a házak,
Lent az utcákon a sötétből majd feltűnnek az árnyak.
Amíg tart az éjszaka, és fel nem kel a nap,
Érzem, addig tart ez a pillanat.

Hiába, már nem hallani a hangomat,
Én érzem, hogy belülről valami mindig fogva tart.
Takard el a szemem, és takard el a szám!
Már nem mozdul a szemem, és már nem nyílik a szám
Egy néma sikoltás, ami belőlem tör elő.
Én még menekülnék, de nincs bennem elég erő,
Hiába üvöltök, már nem hallani a hangomat
Én még menekülnék, de belülről valami mindig fogva tart.

Hiába, már nem hallani a hangomat,
Nem enged szabadon, belülről fogva tart
Ez az álom, ami elkísér újra és újra,
Én lázas arccal, nedvesen, a párnákra borulva,
Remegve ébredek, nem lehet álom,
Magamhoz térjek, én csak azt várom.
Hiába üvöltök, már nem hallani a hangomat.
Nem enged szabadon, belülről fogva tart
Egy néma sikoltás, ami belőlem tör elő.
Én még menekülnék, de nincs bennem, nincs elég erő.