Koós János - Az első beat-zenész

Az első beat-zenész már negyvenéves,
szavamra, rémes, hogy múlik az idő.
Nagyobbik gyermekét most adta férjhez,
az unokáját maholnap tolja ő.
Fején a hosszú haj paróka pusztán,
elárvult, akárcsak egy gémeskút a pusztán,
de még a vén gitárt kezébe kapja,
s elszántan pengeti a ráboruló alkonyat...ba.

Pajtás, szeresd az életet,
másképp kibírni nem lehet,
hogy az évek, mint a percek futnak el!
Nem kell tagadni, kiskomám,
túl vagy te már az iskolán,
másra várnak már a lányok, hidd el!
Mégsincs baj, míg az ifjúság
lángja lelkedben ég,
új nóták furcsa ritmusát
jól bírod te mé-é-ég!
Nincs a búra ok, ha együtt
dalolnak emberek.
Pajtás, szeresd az életet,
egyszer élünk, visszalépnünk nem lehet!

Az első beat-zenész már negyvenéves,
bizony, nem kétes, hogy múlik az idő.
Ma már a nők helyett, ha itt az este,
bizonyos Schuberttel kacérkodik ő.
Látták már többen is egy zongoránál,
az inge fehérebb a híres orgonánál,
de hogyha néha még gitárra nyergel,
remélem, azonosul még a régi teenager...rel.

Pajtás, szeresd az életet,...
...egyszer élünk, visszalépnünk nem lehet!

Tá-tá-tá...
Pá-pá-pá...

Mégsincs baj, míg az ifjúság...
...egyszer élünk, visszalépnünk nem lehet!
Pajtás, szeresd az életet,
egyszer élünk, visszalépnünk nem lehet!