Veni-Styx - Köszönöm ember

egy éjjel
ezer évvel
azután, hogy eltűnt az ember
a nyomot keresem, mit itt hagytál

hideg, éles,
hegye véres,
nem tudtam elképzelni, mire kell ez a tárgy
már értem, te tényleg gyilkoltál
magadat s mindent, mit eltaláltál

ref.
nem múltunk el
porból lett hamu az ember
minek ide a tél, már nem kell
zölden a táj
még nem múltunk el
de a sírunkat ássuk éppen
eltűnünk, mint hamu a szélben
hát minek a világ

mit láttál, mire vágytál?
milyen ízű a bor, amit ittál?
mondd, milyen volt a nyár
mikor még napoztál?

csak egyszer
meséld el
milyen színű a tiszta tenger
és milyen a világ,
amit csak képről láthatok már?
köszönöm ember, hogy a földön jártál.

ref.
így múltunk el
porból lett hamu az ember
minek ide a tél, már nem kell
zölden a táj
még nem múltunk el
de a sírunkat ássuk éppen
eltűnünk, mint hamu a szélben
hát minek a világ

ne hidd, hogy egy emberen nem múlik semmi
ki másra mutat, becsapja önmagát
ez csak egy görbe tükör,
s benne halt meg a holnapután

kösznöm ember

ref.
nem múltunk el
porból lett hamu az ember
minek ide a tél, már nem kell
zölden a táj
még nem múltunk el
de a sírunkat ássuk éppen
eltűnünk, mint hamu a szélben
minek a világ

így múltunk el
porból lett hamu az ember
minek ide a tél, már nem kell
zölden a táj
még nem múltunk el
de a sírunkat ássuk éppen
eltűnünk, mint hamu a szélben
hát minek a világ

köszönöm ember