Zerkovitz Béla - Bözsi ne sírjon (levél a legszebb lányhoz)

A papír előttem, s a toll a kezembe'
És semmi, de semmi nem jut az eszembe,
Mert hazudnom kéne és hazudni fáj,
De sajnos, oly hatalmas úr a "muszáj".
Ha túl lesz az első kiábránduláson,
Olvassa el újból e pár sor írásom,
Majd megbocsát nékem, sőt el is feled,
Oh, mily szép lett volna, de jaj nem lehet!

Refrén:
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!
Ilyen az élet, Bözsikém édes,
Feledni kell!
Maga a legszebb emlék életembe'
A neve könnyeket csal két szemembe'
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!

Szívem, én nem vagyok méltó magához,
Jobb, ha ma megírom, mint holnap, ha átkoz,
Mert magácska, mint a hó olyan fehér,
S én könnyelmű vagyok, meg léha, ledér,
És nem tudok szeretni hűséggel, lágyan,
Mert rózsáról-rózsára kerget a vágyam,
Csak kerüljön el inkább engem, ha lát,
Én jobb sorsra méltónak tartom magát.

Refrén:
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!
Ilyen az élet, Bözsikém édes,
Feledni kell!
Maga a legszebb emlék életembe'
A neve könnyeket csal két szemembe'
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!

Ma estére itt lesz, hogy karomba hulljon,
E levélke várja majd, ebből okuljon,
Mert várnak rám máshol a kis angyalok,
Hát elmegyek oda - én ilyen vagyok.
És míg könnyezve gondol majd az elmúlásra,
Én ráparancsolok a cigányprímásra,
Hogy tegyen a hangszerére hangfogót
És tanulja meg, ezt a kis búcsúzót:

Refrain:
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!
Ilyen az élet, Bözsikém édes,
Feledni kell!
Maga a legszebb emlék életembe'
A neve könnyeket csal két szemembe'
Bözsi ne sírjon, Bözsikém drága,
Feledjen el!