Sziámi - Síntévesztő

Harminckét bites lettem én,
vár csetszobán egy kőkemény
tere-
fere,

előttem csésze zöld tea,
épp tegnap lett bekötve a
netünk
nekünk.

Harminckettő nőtt, fogy ma már,
csudának hullik, hogyha már
fogant
fogam?

Lehettem volna, s lettem is
poéta, Teremtőm, segíts
terem-
tenem!

Mert jó, ha jő egy illető,
egy nőnemű, egy ihlető,
ki in-
spirál.

S ki dallal együtt megfogan
Spirálon így győz sportosan
kettős
spirál.

S még jobb, ha csetre látogat
költőnk, kit bámultunk sokat,
s utat
mutat,

üveggolyót gurít legott,
amellyel ő a csillagot
kité-
ríté.

Sok évig jöttek gyermekek
ihletből vers helyett, s a lant
pihent
alant.

Sok évig ringattam nagyon,
hogy egy napon majd folytatom,
mit ír-
ni bírt,

s mit elvétett e váteszem,
a sínt azt én jóváteszem
barát
gyanánt...

De: immunrendszer-ellenes,
ha szándékolt és nyers a vers-
csere-
bere:

a holt költő felültetett,
a hűlt tetem beültetett
szívet
kivet.

Magam, bizony a csetszobán,
S már nyíg utánam ostobán
majom
csajom.

Hogy túlélőshowt bír-e majd
vagy fejet szépen sínre hajt
e vén
legény?

-Ha lejjebb száll a hőfokom,
azt bárkinél előbb fogom
gyaní-
tani.

Le is olvasom emberül,
s ki jókor jobbra szenderül,
fölül
kerül:

az adja meg jobblétemet,
ki majd J.A. fölé temet
körül-
belül.