Demjén Ferenc - Már sohasem kérlek

Én úgy emlékszem rég, még volt idő,
Hogy éreztem, hogy mit mondhatok,
S mi az, amit nem szabad
Én úgy emlékszem rég, még volt idő
Hogy elhittem, az őszinte szó sértetlen marad
De látod, elmúlt már, s ki most előtted áll,
Már elfordul, ha sírni kell,
És nem szól már, csak énekel
Már sohasem, sohasem kérlek,
Majd egyedül, egyedül élek
Már sohasem, sohasem kérlek,
A feledés betakar téged
Már sohasem, sohasem kérlek
A hangom üresen csendül már
Én úgy emlékszem rég,még azt hittem,
Hogy jó vagyok, de rájöttem
Nem ismertem magam
Én úgy emlékszem rég, még volt idő,hogy elhittem,
Hogy megérdemlem
Ne legyek egymagam
De látod, elmúlt már, s ki most előtted áll,
Már tudja mást nem érdemel,
Csak egymagában énekel
Már sohasem, sohasem kérlek,
majd egyedül, egyedül élek
Már sohasem, sohasem kérlek,
A feledés betakar téged
Már sohasem, sohasem kérlek
A hangom üresen csendül már
Már sohasem, sohasem kérlek,
Majd egyedül, egyedül élek
Már sohasem, sohasem kérlek,
A feledés betakar téged
Már sohasem, sohasem kérlek,
Majd egyedül, egyedül élek
Már sohasem, sohasem kérlek,
A feledés betakar téged
Már sohasem, sohasem kérlek
A hangom üresen csendül már