Fenyő Miklós - Csavarog a villamos

(Cseng, cseng, cseng a villamos,
cseng, cseng, a lányka oly csinos,
cseng, cseng, cseng a villamos,
cseng, cseng, a lányka oly csinos.)

Csavarog a villamos,
a Lehel úti villamos,
házsorok közt, járdaszélen,
szikrát szór a sín a szélben,
a tavasz oly illatos,
csavarog a villamos.
Ha befut a villamos,
szívem olyan villanyos,
mert az ápolt Béke téren
egy szép angyal száll fel éppen,
vonala de áramos,
mosolya sem átlagos.
Gyere velem angyalom,
mennyei az alkalom,
gyere a Dagályba, vedd vagányra,
bérelt a kabinom!
Csini baba el ne hagyj, (Sub, su.)
Soha-soha, majd ha fagy,
ha mi jegyet váltunk egy vágányra,
átszállót ne adj!

(Cseng, cseng, cseng a villamos,
cseng, cseng, a lányka oly csinos.)

Csavarog a villamos,
a Lehel úti villamos,
rátalált a Béke térre,
s én egy angyal szép kezére,
a tavasz oly illatos,
csavarog a villamos.

Vili-vili villamos,
mosolyog a hírlapos,
mer' ez a megálló testhezálló,
édes, otthonos.
Lehel úti villamos,
szívem egy öt csillagos,
örök ez a járat, el nem fárad,
édes, otthonos.

(Cseng, cseng, cseng a villamos,
cseng, cseng, a lányka oly csinos.)

Csavarog a villamos,
Lehel úti villamos,
száll az élet nyárról-nyárra,
jár a csók még szájról-szájra,
veled olyan otthonos,
Lehel úti villamos, (Cseng, cseng.)
veled olyan otthonos,
Lehel úti villamos, csinn-csinn,
a villamos megáll, (két szívre rátalál)
hogyha nálunk jár a nyár.