Homonyik Sándor - Ne csak a szívemet kérd

Gyere, képzeljük el, hogy a sűrű éj
köröttünk mélyvízű tenger,
s a hullámok közt, mint egy csónak,
úgy ring az ágy...

Már nem láthat senki, hisz messzi a part,
s te reszketve bújsz ide hozzám,
s amit félénken súgsz,
az a legszebb kívánság...

Ne csak a szívemet kérd!
Legyen ma minden a tiéd!
Mind, ami bánat és gyönyörűség,
lehet, hogy holnap a semmibe vész...

Ne csak a szívemet kérd!

Gyere, képzeljük el, vajon mit tennénk,
ha egyedül élnénk a Földön...
csak a végtelen kék, tiszta ég
nézne ránk...

A zöldellő pázsitot, kék lagúnát
így fedeznénk fel - kéz a kézben,
s én a szemedből olvasnám lelked
minden vágyát...

Ne csak a szívemet kérd!
Legyen ma minden a tiéd!
Hisz, ami álom és gyönyörű szép,
holnapra úgyis a semmibe vész...

Ne csak a szívemet kérd!
Legyen ma minden a tiéd!
Az, amit álmodsz, de tenni félsz,
s amitől óvna a józan ész...

Tudom, angyal vagy, de ne hidd azt,
hogy ez csak játék...
Talán angyal vagy, de néhány percig
most más légy!...

Ne csak a szívemet kérd!

Ne csak a szívemet kérd!
Legyen ma minden a tiéd!
Hisz, ami álom és gyönyörű szép,
holnapra úgyis a semmibe vész...

Ne csak a szívemet kérd!
Legyen ma minden a tiéd!
Az, amit álmodsz, de tenni félsz,
s amitől óvna a józan ész...

Ne csak a szívemet kérd!