Für Tibor (Tibbah) - Rekviem

Tibbah km. Rydu - Rekviem

Cof
Folyamatosan antiszociális érzések képződnek bennem
Az életben eddig sem leltem az örömem a körömet hiába futottam
Ökölbe szorított kézzel az égre szegezve hogy ezt ne!
Képtelen ötletekbe menekülne előle de nem menekülhet el tőle
Mert életét hálózta teljesen körbe és dőlne a tőrbe ha jelleme tőrne
Ne mindennek dőlj be előtte nézzél mőgéje épp ésszel érzel e valamit érte
És van e értéke meg mi a mértéke
Most nem lehet szempont hogy tőled kérték e
Átértékeled az életet mégegyszer még egyszer kétszer futsz neki
Aztán a világból futsz te ki mert rájössz hogy fuccs neki
Barátok úgyse ti az egészen más vmi alamizsnát kéne hajítani a szeretetnek
Nem kéne oly teret adni nagyon már a szerepednek addig tolja úgyis majd a falak berepednek

Tibbah
Rekviem az álmokért
Az ért károkért
Csavargó gyermekért
Szétment párokért
Kallódó emberért
Eltűnt tárgyakért
Szánalmas életért
Tiltott vágyakért
Őrült srácokért
Perverz lányokért
Lopott pénzekért
Olcsó párlatért
Tiltott kenderért
Kárhozott lelkekért
Egyet érted is az ember ennyit ér

Phat
Jó féleim gyűljetek körém egy talpallatnyi Földet alám csakis ragyogó Napot fölém
A Hold és a csillagok vezessenek az utamon szálljon fel a köd a homályból tisztuljon a tudatom
Most csak érted szól a zene érted szól a szöveg érted száll a májkomba a rímedből egy köteg
Ne a játékost utáld a játékot gyűlöld a hazugságra alapozott mocskos ártó szándékot
Angyalok őrizzék minden árva álmát kik reggelente nap mint nap átélik a drámát
Tévesszen célt minden áldozatra kilőtt töltény kik tűzparancsot adnak őket sújtsa ősi törvény
Gyere le a cuccról ha már úgy érzed ő szív téged hagyd a piát ha betegséggé vált a szenvedélyed
Én haladnék de túl erős a szembe szél mért csak nekem tűnik halottinak a sok szent beszéd
Hulljon az égből a kibaszott pénz arany meg olaj az utcára had örüljön a sok hiéna hogy lesz medál a fuxára
Testvér ki mikor hazudtál nekem a szemebe köptél kivánom neked hogy élj örökkén, ámen