Máté Péter - Ébredj

Ébredj, ébredj fel, az óra oly közel ...
Ébredj, ébredj hát, s a kérdést döntsed el ...
Nincs már sok idő, felhős az ég a jelen alkonyán ...
Hidd el, hidd, ó, hidd el, nem nő fű a harag lábnyomán.

Ébredj, térj le, mert ez az út a semmibe vész ...
Ébredj, ébredj hát, mert az anyag kezében élsz ...
Nincsen már idő, sötét az ég a század alkonyán ...
Hidd el, hidd ó, hidd el, nem nő fű a harag lábnyomán.

Ébredj, forr a Föld, s az erő ütni kész! ...
Ébredj, legyen újra úr a józan ész! ...
Elkopott az idő, végy hát erőt a gyűlölség szaván! ...
Hidd el, hidd ó, hidd el, nem nő fű a harag lábnyomán!
(A harag lábnyomán.)

Néma tájat láthatsz álmodban,
halott madarat az üszkös ágon
és a régi házad vaksi ablakát.
Mozdulatlan minden, mert nem él,
nem rebben már semmi, csak a szél,
elpusztult mezőknek hamvát szórva rád.

Új magot a föld hiába vár,
semmit érlel majd a napsugár.
Hát ébredj fel, most tenni kell:
Ne engedd, hogy meghaljon,
hát ne engedd, hogy meghaljon a nyár! ...

Ébredj, forr a Föld, s az erő ütni kész! ...
Ébredj, legyen újra úr a józan ész! ...
Elkopott az idő, végy hát erőt a gyűlölség szaván! ...
Hidd el, hidd ó, hidd el, nem nő fű a harag lábnyomán!
(A harag lábnyomán.)
Hidd el, hidd ó, hidd el, nem nő fű a harag lábnyomán!
(A harag lábnyomán.)
Hidd el, hidd ó, hidd el, nem nő fű a harag lábnyomán!

(Gyermek:)
Reggel felkel újra a Nap
U-ú-ú ...
Reggel felkel újra a Nap
Mi, szó, mi, ré, dó, lá, lá, dó, ré, dó