Kettőspont - A felhőkön túl

Az ablakban állsz.
A felhőket nézed.
A felhők közt átfúj a szél.
És nem gondolsz rám.
És tél van, mint akkor volt.
elnyúló, nem múló tél.
És a szédelgő felhőket nézed:
vajon mi van a felhőkön túl?

Az asztalnál ülsz.
És rádiót hallgatsz.
A hangok közt átfúj a szél.
És nem gondolsz rám.
Egy elszálló akkordtól
sűrűbb lesz, mélyebb az éj.
És a széltépte felhőket nézed:
vajon mi van a felhőkön túl?

A felhőkön túl egy másik ég van,
ott a múltban újra látsz.
Az éjfélen túl egy másik év van,
ott várok rád, rád -

Egy elmúló év.
A naptárad nézed.
A lapok közt átfúj a szél.
És nem gondolsz rám.
Az átfirkált napok közt
több emlék nem nagyon fér.
És az elszálló felhőket nézed:
vajon mi van a felhőkön túl?

A felhőkön túl egy másik ég van,
ott a múltban újra látsz.
Az éjfélen túl egy másik év van,
ott várok rád, rád -

Egy kezdődő év.
Az ágyadon fekszel.
A párnádon átfúj a szél.
És nem gondolsz rám.
Az utcán egy féklámpa
piroslik, akár a vér.
És az eltűnő felhőket nézed:
vajon mi van a felhőkön túl?

A felhőkön túl egy másik ég van,
ott a múltban újra látsz.
Az éjfélen túl egy másik év van,
ott várok rád, rád -
A felhőkön túl egy másik ég van,
ott a múltban újra látsz.
Az éjfélen túl egy másik év van,
ott várok rád, rád -