Kettőspont - Széttépett dal

Mint egy elutazás,
álmos vonatozás
hosszú alkonyokon,
őszi tájakon -

hallok zakatolást,
nézem órákon át
arcod rajzolatát
itt az ablakon.

Kinn a sín, benn a kín -
kinn a táj, benn csak fáj -

Piros vagonokon,
üres peronokon,
poros fapadokon
ül az alkonyat -

én meg emlékezem,
folyton elképzelem,
ahogy beszélsz velem,
hallom hangodat.

Kinn a sín, benn a kín -
kinn a táj, benn csak fáj -

Mint egy széttépett kép,
lenn a fák, fönn az ég,
fúj a szél, felhőt fúj -

mint egy széttépett dal,
benn a csönd, kinn a zaj,
benn még moll, kinn már dúr -
mint egy elpattant húr.

Ahogy kattog a sín,
szinte látlak megint,
a szél arcon legyint,
jön az ébredés.

Ez csak álmodozás,
nincs is vonatozás,
nincs is elutazás,
nincs is érkezés.

Kinn a sín, benn a kín -
kinn a táj, benn csak fáj -

Mint egy széttépett kép,
lenn a fák, fönn az ég,
fúj a szél, felhőt fúj -

mint egy széttépett dal,
benn a csönd, kinn a zaj,
benn még moll, kinn már dúr -
mint egy elpattant húr.

Kinn a sín, benn a kín -
kinn a táj, benn csak fáj -

Mint egy széttépett kép,
lenn a fák, fönn az ég,
fúj a szél, felhőt fúj -

mint egy széttépett dal,
benn a csönd, kinn a zaj,
benn még moll, kinn már dúr –

Mint egy széttépett kép,
lenn a fák, fönn az ég,
fúj a szél, felhőt fúj -

mint egy széttépett dal,
benn a csönd, kinn a zaj,
benn még moll, kinn már dúr -
mint egy elpattant húr.